Élet Pesten

Volt egy felejthetetlen élményem, ami után mint újonc kezdem kapizsgálni, hogy miért is van ekkora ellenségeskedés a BKV-val szemben.
Lejárt a diákom, megvettem a teljes árú bérletet (9800 Ft). Elmentem a körúti metrómegállóhoz, ahol van bérletpénztár, hogy kérjek egy igazolványt a bérlethez. Péntek délután volt, ennek megfelelően elég hosszú sor állt már, mikor odaértem. Kiderült, hogy előbb fénykép kell, különben nem tárgyalnak az emberrel. Gondoltam, itt van úgyis a 'fotós bódé', majd akkor ott elkészíttetem. Kezdjük azzal, hogy a széket nem lehetett állítani, és elég alacsonyan volt. Aztán, nem volt semmi jele annak, hogy villanni fog a vaku, a négyből egyszer sem. Az eredmény, hogy lett 4 fotó, amik közül 3 képen egyeltalán nem nézek a megfelelő helyre. Az a szar gép egybe nyomtatta ki a 4 képet, és mindez nem is mondom, mennyi bekerült. "Mit csináljak ezzel @!%#?" Átsétálam a szemközti fornettis-újságos-akármilyen bódékhoz, és a segítőkész eladóktól kértem egy ollót. Kivágtam az 1 darab nagyjából még használható képet, amin a kamerába sikerült néznem, és beálltam a sorba az igazolványomért. A fotót elküldöm nektek, a világhálóra inkább nem teszem fel.. :))

Valamiért nem így képzeltem el ezt a procedúrát (mondjuk egy modern világvárosban, mondjuk 2010-ben, az EU-ban, meg hasonló közhelyek, de akkor is...)

Az első kép otthoni: Hal köz :)

A második pesti és fröccsös:

Végül pedig csak úgy egy kép a bólogatós kutyáról. Zsuzsi, majd írd meg, milyen nevet adsz neki :)

Feltöltöttem pár képet ide.
Lendületben vagyok, úgyhogy továbbiak várhatóak hamarosan!
Üdv az otthoniaknak! :)

Már az otthoniaknak mondtam, hogy ma az a történet keringett, hogy az épületünktől kb. 10-20 méterre lévő bankot megpróbálták délelőtt kirabolni, és szóltak, hogy ne lepődjünk meg a sok rendőrautón az utcán.. Nem tudom, valójában mi volt, de a rendőrkocsit tényleg ott voltak.. Anya azt mondta erre, hogy tiszta Chicago.. :)

Apa, emlékszel, amikor a koliba költözés után lesétáltunk a dunapartra és a pesti oldalon, szemben láttunk egy eléggé amorf épületet, amiről nem tudtuk, hogy mi akar lenni?
Na, kiderült, hogy az a CET elnevezésű beruházás, (másnéven bálna), ami egy kulturális-, szórakoztató- és bevásárlóközpont lesz - tulajdonképpen egy nyugat-európai színvonalú 21. századi high-tech pláza.
A múlt héten jártam arra, (lőttem is pár képet) de még javában építik. Egy holland építész tervezte, szerintem nagyon pöpec lesz ha elkészül! Elvileg idén ősszel nyit.
A weboldalán meg tudod nézni a látványterveket: http://www.cet-budapest.hu/

A hétfői punnyadásnak hamar vége lett és igen ingergazdag napom lett. Ez elsősorban a következőkben tükröződik: sajtos kifli, mákos pite, knorr bögrés brokkolikrémleves. Nos gyerekek, egy munkatársam mutatott egy pékséget, ahol megláttam a mákos sütit (tavaly még karácsonykor sem volt mákos bejgli!), és vettem egyet. Elég sokat várt a táskámban, mert nem volt idő megenni, utána meg ugrálni voltam a fitnesssszben, de aztán mikor hazaértem... ilyen finomat (bocs, Anya almás sütijét nem számítva) nagyon-nagyon rég nem ettem.. :)

Az edzés nagyon húzós volt, aztán boltba mentem, mosogattam, porszívóztam, és most itt ülök végre, nem sok energiám maradt :) Pffff..:)

Ne felejtsük el, így zárómegjegyzésképpen, hogy csütörtökön szurkolás!! :)

A regisztrációs héten elmaradt városfelforgatást az első héten pótoltuk be. A kolitól indult a menet, először a Szent Gellért térre, ahol megtanították skandálni az este mottóját: "SOOOOTE! SOOOOTE! Orvosok leszünk, végbélt tükrözünk!" - az volt benne a poén, hogy ezzel nem csak a SOTE-t égettük, hanem ha feljelentettek volna minket - amire volt esély, majd meglátjátok - akkor nem a BME szívott volna! :P szóval ezt üvöltöztük egész este, végig a városon..
a Gellért térről átmentünk a Szabadság hídon keresztül a Fővám térre a Corvinus elé üvöltözni, hogy "Szanatórium!" Ezután az volt a feladat, hogy szépen fel kellett sorakozni a Corvinus fala mentén és egész egyszerűen levizelni az ominózus épületet. ezt azért páran kihagytuk, de kapott pisit a suli bőven! ^^
mikor végeztek, felpréselődtünk egy villamosra, és indulhatott a sárga szöcske, de a vezető bemondta a hangosba, hogy hagyjuk abba az ugrálást! XD az Astoriánál szálltunk le és az aluljáróban a Guantanamera-t énekeltük és nyomtuk hozzá a gólyatáborban tanult "táncot"! tök vicces volt, egy csomóan megálltak nézni :D
Utána feljöttünk az aluljáróból és BKV-s buszt kellett mosni a piros lámpánál! annyira poén volt, a buszon ülők meg a sofőr csak néztek, hogy mi van! =D
Ezután már nagyrészt punnyadás következett, főleg akkor, amikor találtunk egy még nyitva tartó boltot és a szomjas társaság beözönlött.. egy csomó idő volt, mire újra összegyűlt mindenki és továbbindultunk.
A Vörösmarty téren találkoztunk utcazenészekkel és beálltunk hozzájuk énekelni. Van egy hangulata, amikor 70-80 ember együtt énekel. :)
Innen visszafelé indultunk villamossal, de mint kiderült, a sárga szöcskét egyik sofőr se szereti -> a villamosvezető nem volt hajlandó továbbindulni, amíg le nem szálltunk! :P

Remek hírem van: cipőkatasztrófa elhárítva! Végre sikerült cipőt vennem! :D
Mégpedig ilyet: (katt!)
Szerintem megérte rá várni! ;)

Képzeljétek mi történt ma!
4-es villamossal mentem volna a Baross utcára - hogy cipőt vegyek a Wink boltban, de sajna már be volt zárva -, de Hegyi Barbara bemondta (angolul is), hogy a villamos lekanyarodik a Mester utcára, mert megy a kocsiszínbe, gondolom aludni. ;P
Ez volt a nap izgalmi csúcsa, gondoltam egy bejegzést megér! :)

Ági magasra tette a lécet az előző hozzászólásával! :)
Megpróbálok felnőni a feladathoz és írni valami mélyenszántót. Tényleg rengeteg változáson megyünk keresztül, nemcsak egyénileg, hanem család szinten is. Nem feltétlenül könnyű szembesülni mindezzel, főleg ha arról van szó, hogy az embernek ki kell alakítania a felnőtt életét, vagy éppen újra kell alakítania azt a gyerekei nélkül.

Eléggé bűntudatom van amiatt, ahogy elváltunk a múlt héten és mert keveset hallotok rólunk. Nem akarlak kihagyni titeket az életemből, csak eddig azon voltam, hogy kronológiailag behozzam magam az események leírásában, de rájöttem, hogy hülyeség azért nem írni a mostani dolgokról, mert még azon vagyok, hogy leírjam, mi volt 3 hete. Úgyhogy mostantól az éppen aktuális dolgokról fogok írni.

Kicsit elmaradtunk a tudósítással. Ősz van, és újabb fordulópont követezik: a hónap végén végleg lejár a diákom, nem hosszabbítja meg többet semmilyen TO az érvényességét. a TO persze rémálmaimban se kerüljön elő többet, de a státusz-váltás azért nem kicsi, megszoktam már a diákságot az utóbbi jópár év alatt, és tuti hiányozni fog. (a kedvezményekkel együtt persze..) tök hülye dolog, de amíg egyetemista az ember, mást sem akar, csak hogy legyen már vége - most viszont (ki gondolta volna hogy ilyen hamar!!) már kezdenek kiütközni rajtam a nosztalgia első jelei.. a munkahelyen már egész más a spektrum, kb. pályázhatnék a legfiatalabb on board címre. az aktuális mindennapjaimban szinte minden elemnek átmeneti jellege van. egy hónap után ez még végülis teljesen természetes, gondolom én.