Élet Pesten

Sziasztok!
Zajlik az élet itt is! Keni feljött még csütörtökön a cserediákokkal Pestre, megmutatni nekik a várost. Ma (szombaton) találkoztam vele, felmentünk a Citadellába, csúszdáztunk és kibuszoztunk Normafára, ami Budapestnek kb. olyan, mint Debrecennek a Nagyerdő, vagy a Vekeri, csak tó helyett a Dunával és a budai hegyekkel. Annyira szép hely, ha egyszer feljöttök, ide biztos, hogy elmegyünk! Egy kilátó is van (http://janoshegyikilato.hu), a kiírás szerint ez Budapest legmagasabb pontja (528 m), rálátni az egész városra, nagyon gyönyörű.. épp ment le a Nap, mikor felmentünk, az egyik oldalon már sötét volt, nyugaton viszont még naplemente. kár, hogy nem volt nálam fényképezőgép. :(
Az egyszer biztos, hogy így igen könnyen bele lehet szeretni Budapestbe, ha az ember csak ezeket a szép arcait látja. :)

Történik itt sok minden. A héten az volt a tapasztalatom, hogy minden nap találkozom valakivel, aki kötődik Debrecenhez. Volt egy srác, aki a munkahelyen odajött a folyosón, hogy ismer a Kikötőből. Aztán a koncerten véletlenül beszéltem egy ismerős ismerősével, és kiderült, hogy szintén debreceni, ide járt gimibe, stb.. és aztán erről beszélgettünk egész hosszasan. Következő nap egy munkatársam régi munkatársai odaültek hozzánk ebédelni, és az egyik gyerekről is kiderült, hogy Debrecenbe járt matek szakra.. Mindig annyira örülök ezeknek! Ééés annak mégjobban, hogy 1 óra 13 perc múlva indul a vonatunk Debrecenbe!! :))