Élet Pesten

Ági magasra tette a lécet az előző hozzászólásával! :)
Megpróbálok felnőni a feladathoz és írni valami mélyenszántót. Tényleg rengeteg változáson megyünk keresztül, nemcsak egyénileg, hanem család szinten is. Nem feltétlenül könnyű szembesülni mindezzel, főleg ha arról van szó, hogy az embernek ki kell alakítania a felnőtt életét, vagy éppen újra kell alakítania azt a gyerekei nélkül.

Eléggé bűntudatom van amiatt, ahogy elváltunk a múlt héten és mert keveset hallotok rólunk. Nem akarlak kihagyni titeket az életemből, csak eddig azon voltam, hogy kronológiailag behozzam magam az események leírásában, de rájöttem, hogy hülyeség azért nem írni a mostani dolgokról, mert még azon vagyok, hogy leírjam, mi volt 3 hete. Úgyhogy mostantól az éppen aktuális dolgokról fogok írni.

Kicsit elmaradtunk a tudósítással. Ősz van, és újabb fordulópont követezik: a hónap végén végleg lejár a diákom, nem hosszabbítja meg többet semmilyen TO az érvényességét. a TO persze rémálmaimban se kerüljön elő többet, de a státusz-váltás azért nem kicsi, megszoktam már a diákságot az utóbbi jópár év alatt, és tuti hiányozni fog. (a kedvezményekkel együtt persze..) tök hülye dolog, de amíg egyetemista az ember, mást sem akar, csak hogy legyen már vége - most viszont (ki gondolta volna hogy ilyen hamar!!) már kezdenek kiütközni rajtam a nosztalgia első jelei.. a munkahelyen már egész más a spektrum, kb. pályázhatnék a legfiatalabb on board címre. az aktuális mindennapjaimban szinte minden elemnek átmeneti jellege van. egy hónap után ez még végülis teljesen természetes, gondolom én.