Tegnap késő este Fibi nagyon kerülgetett, szinte könyörgött az őzbarna szemeivel, hogy vigyem már el végre sétálni. Utoljára vasárnap reggel sétáltunk együtt. Tudjátok mennyire szeret a gazdival, szabadon futkározni.
Kilenc előtt indultunk el, Kristály utca, István út, zöld-fű-rész útvonalon. Tőzsér, Küküllő, Nyárád visszautat terveztem.
A Széchenyiről együtt fordultunk be a Tőzsérre. Mentem vagy tizenöt-húsz métert, mikor látom, Fibi eltűnt mellőlem. Gondoltam, lemaradt, a bokrok mögött szaglászik. Vártam, majd szólítom; semmi. Visszamegyek, Fibi sehol. Gondoltam megkerült a túloldalon, előrement. Elmentem a Küküllő sarokig, sehol. Vissza a Széchenyire, kutya nincs. Itt már kezdtem pánikolni. Fütyülök, hívom, semmi. Szemből, a Tőzsérről jön egy kutyás, kérdem, terrier volt-e. Hát nem. Pár perc, Küküllő felől nagyobb testű kóbor kutya jön, ha Fibi arra tünik el, a kóborral visszajött volna. Végignéztem a Tőzsér kerítéseit, hátha bebújt valahová; így már máshol jártunk. Nos, semmi rés. Itt már komoly volt a pánik. Ha visszafordult a Tőzsérről, (ugye oda együtt fordultunk be) úgy gondoltam, csak a Tesco felé mehetett tovább. Nosza, kocogás a McDrive-ig. Kutya még a láthatáron sem. Kocogás vissza a Tőzsérre. Pánik maximus. Gondolatban szórólapok, hirdetés, eltűnt kutya. Az ég borult volt, Fibinek egy dörgés elég, hogy kiszaladjon a világból. No nem mert gyáva, csak nem szereti. Egy lovat megenne, ha engednénk. ;)
Tőzsérnél a helyzet változatlan, kutya sehol. 5-10 perc hivás, füttyjel, semmi. Nos nincs mit tenni, irány haza, kerékpár, lámpa, reggelig ha kell, keresem Fibit. Útban a Kristály felé, a Széchenyi - István sarkon, a távolban magányos kutya. Ez Fibi lesz! Kocogásból vágta, a sarokra érve kiderül, csak a korábbi kóbor eb. Futás tovább, most már hazafelé. Befordulva, ahogy végignézek Bornemisszán, üres a járda, amennyire a sötétben végig lehet látni rajta. Pár méterre voltam a kaputól, már azon bosszankodtam, biztos bezárták a szomszédok a kaput, nálam meg csak a garázs nyitója van, hogy a frászba jutok be, mikor látom a kis dögöt a kapu előtt szobrozni. Biz'isten, majdnem sírva fakadtam. Nem kapott büntit, csak felkaptam és hoztam be. A futkározástól és a rémülettől kivoltam, a család levette, valami gáz volt, meg hát jó órásra sikerült a húszperces séta.
Soha többet póráz nélkül nem viszem le a kisasszonyt. Azt hiszem, így utólag, hogy valami távoli dörgést hallhatott, ami miatt visszafordult, míg én mentem tovább. Hál'istennek, hazafelé vette az irányt, és útközben sem történt vele semmi baj. Úgy gondolom, nagyon nagy mázlink volt.
Utolsó kommentek